Zseniális támadó, igazi labdazsonglőr, posztján Európa legjobbjai között jegyzik - alattomos, mocskos szájú, nagyképű figura. Ezek Zlatan Ibrahimovic főbb tulajdonságai, azok az ismertetőjegyek, melyek miatt aktuális klubja és a svéd nemzeti tizenegy szurkolói istenítik, mindenki más viszont hajlamos ferde szemmel nézni rá. Eddig két világbajnokságon és egy Európa-bajnokságon szerepelt, 25 évesen ötvenedik válogatott szerepléséhez közelít, túl jár századik találatán a felnőtt mezőnyben. Egy fiúgyermek apja, számos sportsiker "birtokosa", de ennél is többre vágyik: a világ legjobbja akar lenni.
A svéd center 1981. október 3-án született Malmö városának főleg bevándorlók lakta negyedében, Rosengardban. Édesapja, Szefik bosnyák, édesanyja, Jurka pedig horvát nemzetiségű, és bár egyikük sem különösebben nagy futballbarát, kisfiuk korán eljegyezte magát a labdarúgással. A kis Zlatannak kezdetben egyetlen szórakozása a labda volt, azon a nem éppen idilli környéken, ahol felnőtt, barátaival iskola után állandóan rúgták a bőrt - és azon versenyeztek, ki tudja bemutatni a többieknek a legszebb trükköket, a legjobb cseleket.
Ibrahimovic számára egyenes út vezetett a helyi rosengardi klub, a beszédes nevű FBK Balkan ifjúsági együttesébe, karrierje pedig gyorsan ívelt felfelé. Közismert, sokak által leírt sztorija ebből az időszakból, hogy tízéves korában a 12 évesek között csereként beállva 0-4-ről fordított meg egy végül 8-5-re végződött találkozót - mind a nyolc gólt egy személyben szállította. A bevándorlók csapatában 13 éves koráig szerepelt, a város legpatinásabb klubjába, a Malmö FF-be már a BK Flaggból került, 14 esztendősen. A középiskolából is kimaradt, hogy csak a futballra koncentrálhasson, és meg is lett az eredménye: ifjúsági bajnokként került fel 1999-ben az Égszínkékek felnőtt keretébe, a szezon utolsó fordulójában a Västra Frölunda ellen pedig megszerezte első élvonalbeli gólját.
Hiába nyert azonban a 2-1-ra a malmöi gárda, a csapat kiesett a másodosztályba, ami talán csak Ibrahimovicnak jött jól, aki a Superettanban bekerült a kezdőcsapatba és tevékenyen hozzájárult a második pozícióval járó azonnali visszajutáshoz. Még a 2001-es idényt is a Malmö FF-ben kezdte, de egyre többen keresték meg a hatalmas tehetségnek tartott fiút: Arséne Wenger az Arsenal FC-hez szerette volna csábítani, egyes források szerint a bosnyák és a horvát labdarúgó-szövetség is meghívta a válogatottba (mások éppen azt állítják, hogy felajánlkozott, de nem tartottak rá igényt a bosnyákok). A kérdést eldöntendő, az U21-es válogatottbeli szereplés után Ibrahimovic a svéd felnőttcsapatban is bemutatkozott az év januárjában egy barátságos mérkőzésen, igaz, ebbe a gárdába csak Skandináviában szereplő játékosokat hívtak meg.
A klubváltást viszont kezdetben ellenezte a csapata, az Ajax Amsterdamnak azonban már nem tudtak nemet mondani - Leo Beenhakker, a hollandok akkori sportigazgatója, miután a La Manga-i edzőtáborban élőben látta játékát és fantasztikus gólját a norvég Moss FK ellen, elhatározta, hogy elviszi hazájába. A felek végül svéd rekordot jelentő ötmillió fontban egyeztek meg, Zlatan pedig felkerekedett, hogy meghódítsa Európát.
Nem mondhatnánk, hogy németalföldi pályafutása az első pillanattól sikertörténet lett volna, Co Adriaanse az ősz folyamán legfeljebb csereként számolt vele, Ibrahimovic pedig a hollandok kötött, 4-3-3-as játékrendszerét sem szokta meg egykönnyen (azon belül is saját posztját, az általa eddig tanultnál jóval statikusabb érkező középcsatár szerepét). Megjegyzendő, azért az UEFA-kupában például így is mindkét mérkőzésen betalált a ciprusi Apollon Limasszol elleni párviadalon, első komoly válogatott meccsén, az Azerbajdzsán elleni október eleji világbajnoki selejtezőn szintén gólt szerzett, becserélése után három perccel.
Adriaansét aztán november végén menesztették, utóda, Ronald Koeman pedig a kezdőcsapatban számított a svéd labdazsonglőrre. Ezzel szép hónapok köszöntöttek Ibrahimovicra: az Ajaxszal megnyerte a holland bajnokságot és kupát, utóbbi döntőjében éppen ő szerezte a győztes gólt az FC Utrecht elleni mérkőzés 93. percében, a svéd válogatott kapitánypárosa, Tommy Söderberg és Lars Lagerbäck pedig úgy döntött, kiviszi magával a világbajnokságra a nagy formába lendült csatárt.
Kétszer kapott lehetőséget a duótól, az Argentína elleni utolsó csoportmérkőzés hajrájában későbbi csatártársát, Henrik Larssont váltotta a 88. percben, a Szenegál elleni, hosszabbításban elbukott nyolcaddöntőben pedig már komolyabb szerepet kapott, negyedórával a rendes játékidő letelte előtt futhatott ki a pályára.
Ősszel azután még feljebb emelkedett a csillaga, a bajnokságban káprázatos trükkjei, zseniális passzai és nem utolsó sorban góljai miatt bálványozta a közönség, míg a Bajnokok Ligájában való emlékezetes bemutatkozására egész Európa rácsodálkozott: duplázott az Olympique Lyon ellen, a világbajnok Edmílson kicselezése után éles szögből szerzett gólja igazán élményszámba ment. A első csoportkörben betalált még a Rosenborg BK ellen, másodikban pedig a Valencia CF és az AS Roma kapuját is bevette, az amszterdamiak és Zlatan menetelését csak az AC Milan tudta megállítani, a negyeddöntőben.
Az Ajax végül nagy csatában elbukta a bajnokságot a PSV Eindhovennel szemben, a 2003-2004-es szezonban viszont ismét az élen végzett, Ibrahimovic így egy újabb sikerélménnyel és jópár látványos góllal a háta mögött utazhatott a portugáliai Európa-bajnokságra - emlékeztetőül, a torna egyik selejtezőjén Magyarország ellen is ő szerezte a hazaiak gólját Svédországban.
Portugáliában már a balhés, a sajtóval és az ellenfél játékosaival gyakran konfliktusba kerülő Ibrahimovic volt Henrik Larsson partnere a svédek támadó alakzatában, és a Bulgária elleni 5-0-ból tevékenyen kivették a részüket: az első gólnál Zlatan passzolt Fredrik Ljungberghez, az Arsenal FC középpályása pedig, visszaadva a kölcsönt, kiharcolt neki egy tizenegyest, amit a csatár magabiztosan vágott a kapuba.
Második Eb-gólját azóta is emlegetik: Portóban az olaszok ellen felugorva, sarokkal, a kapujából kirontó Gianluigi Buffont becsapva akrobatikus mozdulattal juttatta a labdát a hálóba (érdekesség, hogy az 1-1-re végződött meccsen a másik találatot az ellenfél "nehéz embere", Antonio Cassano jegyezte).
A "gyanús" Dánia elleni 2-2-vel a svédek csoportgyőztesként jutottak a negyeddöntőbe, ahol éppen Hollandia volt az ellenfél, az emlékezetes 0-0-s meccs végén a tizenegyespárbajban Ibrahimovic fölérúgta a magáét, a hirtelen halált pedig Van der Sarék élték túl, az Oranjét Arjen Robben lőtte tovább az elődöntőbe.
A támadó pedig három év után, ha nem is feltétlenül e mérkőzés visszhangjai miatt, elvágyódott Hollandiából. Egészen az átigazolási időszak utolsó napjáig folyt az alkudozás, így a korábban kezdődött holland bajnokságban volt még ideje búcsúképpen rúgni egy olyan gólt, amit még példaképe, Diego Maradona is megirigyelhetett, majd aláírt Fabio Capello Juventus FC-jéhez.
Talán még maguk az olaszok sem gondolták, milyen hasznosan költötték el az ominózus 19 millió eurót: "Ibra" azzal a nem titkolt szándékkal igazolt Itáliába, hogy a világ legjobb védőiből csinálhasson bolondot hétről hétre, és ebben David Trézéguet és Alessandro Del Piero személyében kitűnő társakra, Capellóban pedig igazi mentorra talált. Már debütálásakor, az első fordulóban gólt szerzett Bresciában, végül házi gólkirály lett a bajnoki címet bezsebelő Zebráknál, bár botrányból ez idő tájt sem volt hiány.
Nem csoda, hogy a legtöbben - szakértők és szurkolók egyaránt - Marco van Bastenhez kezdték el hasonlítani a játékát, és világszerte egyre több rajongóra tett szert, pályán és azon kívül történt különböző incidensei ellenére (vagy tán éppen ezért?).Milánóba érkezve Ibrahimovic gyorsan leszögezte, hogy világéletében Inter-rajongó volt, ami visszásan hangzana, ha nem nyilatkozta volna le még hollandiai tartózkodása idején, hogy álmai csapatai a Real Madrid, az FC Barcelona és az Inter. Mellyel rögtön meg is nyerte az olasz Szuperkupát, majd díszlépésben masírozott végig a teljes talján mezőnyön.
Klubszinten aztán a - később elvett - bajnoki cím megszerzése után átmenetileg elhagyta szerencséje és időnként jó formája is. Nagy álma, a Bajnokok Ligája megnyerése nem jött össze a Juventusszal, mindkétszer a negyeddöntőben búcsúztatta a Zebrákat egy-egy angol csapat, 2005-ben a későbbi győztes Liverpool FC, egy évvel később pedig az Arsenal FC; a 2005-2006-os bajnoki idény értékelésére pedig az ismert okok miatt nem vállalkozhatunk, legfeljebb annyit jegyzünk meg, hogy bár Zlatan a korábban említett csatártársai mögé szorult a házi góllövőlistán (kapott is kritikát bőven!), az előkészítésben annál inkább jeleskedett, majd' 20 alkalommal adott elronthatatlan labdát csapattársainak.
A válogatottban viszont megkezdte az ipari gólgyártást, a világbajnoki selejtezőkön állandó párjával, Henrik Larssonnal párban fantasztikus produkciót nyújtott, nyolc mérkőzésen nyolc gólt szerezve, a magyar nemzeti tizenegyet ismét megleckéztetve.
A bundabotrány kirobbanásával világos volt, hogy az önmagán kívül máshoz nemigen lojális svéd nem marad Torinóban, a klubvezetés képlete ezért egyszerű volt: az viszi, aki a legtöbbet kínál érte, ez a csapat pedig a bajnoki címre törő FC Internazionale lett közel 25 millió euróval (az AC Milant megelőzve) - ez viszont már 2006 augusztusában, a világbajnokság után történt, egy ilyen eseményen túlszaladni ellenben vétek lenne.
Bár lehet, hogy jobban örülne, ha jótékonyan elhallgatnánk pályafutásának eme epizódját. A háromkoronások ügyeletes sztárjaként ugyanis mindenki jó játékot várt tőle, Ibrahimovic azonban nem tudta a legjobbját nyújtani.
Felfedezője, Beenhakker Trinidad és Tobago szövetségi kapitányaként még tartott tőle a csoportkörben, de mint kiderült, alaptalanul, Svédország pedig vérszegény játékkal búcsúzott Németországtól, épp a házigazda ellenében.
Név: Zlatan Ibrahimovic Születési idő: 1981. október 3. Születési hely: Malmö (Svédország). Magasság, testsúly: 192 cm, 90 kg. Első mérkőzése az olasz élvonalban: Brescia-Juventus FC 0-3, 2004. szeptember 12. Első gólja az olasz élvonalban: Brescia-Juventus FC 0-3, 2004. szeptember 12. Első mérkőzése a svéd válogatottban: Svédország-Feröer-szigetek 0-0, 2001. január 31. Első gólja a svéd válogatottban: Svédország-Azerbajdzsán 3-0, 2001. október 7. Válogatottság: 45/18. Eddigi sikerei: kétszeres holland bajnok (2002, 2004), holland kupagyőztes (2002), holland Szuperkupa-győztes (2002), olasz bajnok (2007), olasz Szuperkupa-győztes (2006).
AJÁNLOM AZ OLDALT
