A nagyszájú, megzabolázhatatlan svéd csodacsatár kegyeiért fél kontinens verseng, de jól érzi magát az Interben!

Egyesek szerint ugyanannyit ér, mint Cristiano Ronaldo, mások szerint többet. Egy biztos: Zlatan Ibrahimovic a legszúkebb futbalellit tagja. A kérdés már csak az, az ősztől melyik egylet mezében varázsol tovább?

-Szóval Real vagy Barca?
Ibra:  Ki tudja? A szabadságomat Malmöben töltöttem, ha olvastam egy, a jövőmet firtató cikket, máris tárcsáztam a menedzseremet, Mino Raiolát, és megkérdeztem, ez igaz? Ő rendszerint nevetett egy nagyot, és kijelentette, dehogyis! Persze számomra is vicces, amikro az egyik nap Barcelona-mezben látnak, másnap már madrididban. Egyelőre azonban csak az Inter létezik!

-Egyelőre...
Ibra: Az életben bármi megtörténhet, a futballban pláne. A jövőbe nem látok, a jelent ismerem. Az viszont az Inter!

-És nem is vágysz új kihívásra?
Ibra: Persze az ember olykor vágyik az újra, megpróbálja tesztelni magát. Olaszországi karrierem elején azért kritizáltak, mert nem rúgok elég gólt. Idén megszereztem a gólkirályi címet, közben pedig szép sorban nyertem a bajnoki címeket. Nem tudom, mi egyebet tehetnék még a Serie A-ban azon túl, hogy építek egy szép kis dombot az érmeimből.

-Az utolsó bajnoki trófeát José Mourinho "mesterkedése" mellett ünnepelhetted. Miben rejlik a portugál titka?
Ibra: A személyiségében! Ha beszél, mindenki árgus szemekkel figyeli. Nem szeret veszíteni soha, semmilyen körülmények között. Minden apró részletre felkészít, az önbecsülésedet az egekig turbózza, amikor pályára lépsz, úgy érzed nem érhet meglepetés, hogy bármire képes vagy. És közben azt érzed, érte is futballozol. Ugyanakkor persze mindig kiül az arcára az elégedetlenség, ha nem úgy mennek a dolgok, ahogy kellene.

-Akor lehet, hogy ezért is vagy annyira oda érte. Mert te is ilyen vagy, nem?
Ibra: Igaz, ami igaz, rólam is azonnal megállapítható, ha elborulni készül az agyam. De bírom azokat az edzőket, akik megmondják a frankót. Hogyha rosszul játszottál, lazán odavetik, "ez most marha gyenge volt". Az Ajaxban Co Adriaanse is így tett, Fabio Capello is egyenes fajta, és ugye Mourinho sem rejti véka alá a mondandóját. Capello például egészen speciális eszközökkel inspirált.

-Mégpedig?
Ibra: Pedig már elmeséltem párszor... Néhány torinói honap után behívott az irodájába, "foglalj helyet", mondta szívélyesen. Bekapcsolt egy kis tévét, betett egy kazettát a videolejátszóba, és azt mondta, "ezt tanulmányozd most tíz-húsz percig, mert ezentúl így kell helyezkedne a tizenhatoson belül."

-Mi volt a felvételen?
Ibra: Nem mi, hanem ki. Marco van Basten és az ő góljai. Capello időközben felvette a kabátját, hazament, én meg ott ültem egyedül a székében, és néztem a holland találatait sorban.

-Az Inter és a United idei BL-találkozása előtt az angol sajtó úgy fogalmazott, "íme a világ legjobb játékosa, illet az, amelyik azt gondolja magáról..."
Ibra: És szerintük Cristiano Ronaldo az előbbi, én pedig az utóbbi... Olvastam én is, de csak mosolyogtam rajta. Tudom, hogy az angolok nem szeretnek, de azt is, mennyit érek. Tudom, hogy nem teljesítenék rosszul a Premier League-ben, ugyanakkor megnézném, mit produkálnának Itáliában, akik most Angliában szerepelnek.

-Ronaldóra célzol?
Ibra: Mint ahogy valamennyi játékostársamat, Ronaldót is tisztelem. A futball azért ennél egyszerűbb dolog, elvégre ha jó vagy, jó vagy. Hamar kiderül. Ronaldo az. Meglehetősen fiatalon megnyert egy rakás trófeát, BL-t, bajnoki címet, Aranylabdát, csakis elismerés jár érte.

-Nem is irigyled az Aranylabdát?
Ibra: Kellene? Szerintem ugyanúgy kell játszanom tovább, mint eddig, miközben persze egy valamivel muszály tisztában lenni: ha a csapatoddal nem nyertsz, képtelenség az Aranylabdát besöpörnöd. Akkor sem, ha Maradonának hívnak. A legnagyobb egyéni díjak begyűjtéséhez előbb a kluboddal vagy a válogatottal kell nemzetközi szinten a csúcsra érned.

- A BL-t megint nem sikerült megnyerni...
Ibra: Nem, de egyetértek Mourinhóval: a BL-t nem mindig a sorozat legjobbja nyeri, a bajnokságot viszont igen. Ami fontos, nem szabad, hogy a rögeszménkké váljon a Bajnokok Ligája. Tökéletesen fel kell készülnünk, aztán meglátjuk, elég-e a végső diadalra.

-Miért lehetett ismét a legjobb odahaza az Inter?
Ibra: A feltétlen győzni akarása, a szellemisége miatt. Mindenki kisegítette a másikat, és azt is látni kell: a szezon során keveset hibáztunk!

-Nem zavar, amikor azt hallod, "oké, de az Intert kendőzetlenől segítik a bírók"?
Ibra: Ha valaki újra és újra képtelen legyőzni bennünket a pályán, keres valami okot. Ha valaki túl sokat nyer, amögött mindig feltételeznek némi susmust, összeesküvést. Szerintem ezt a témát ennyivel le is zárhatjuk.

-Az Inter, úgy fest, rátalált még egy fenegyerekre Mario Balotelli személyében. Kiköpött a tizennyolc éves Ibra, nem?
Ibra: Szerintem ő erősebb, és kées magasabb színvonalon futballozni, mint én anno. Persze még érnie kell, fejlődnie, na de ideje van bőven!

-Amikor fiatal voltál, kevésen múlt, hogy az Ajax helyett nem az Arsenalban kötsz ki, nemde?
Ibra: A Malmö játékosaként meginvitáltak Londonba, hogy találkozzam az ágyúsok edzőjével, Arsene Wengerrel. Tejfelesszájúként találkoztam Patrick Vieirával és a többi nagyágyúval, és persze beszéltem a francia mesterrel. Aztán kapcsolatba kerültem még a Romával, a Monacóval és az Ajaxxal, én pedig végül Amszterdamot választottam. Habár Wenger fantasztikus munkát végzett a fiatalokkal, úgy érzem, jól döntöttem azzal, hogy a holland klubnál töltöttem el egy hosszabb időszakot.

-És igaz, hogy amikor tízéves voltál, a szünetben az FBK Balkan játékosaként a négy nullás vereségre álló csapatban beszállva nyolc gólt hintettél, amivel nyertetek nyolc ötre? Ibra: Ráadásul a két évvel idősebbek között?
Láttátok a Bologna ellen félfordulattal, a levegőből besarkazott gólomat?

-Hogyne!
Ibra: Hát akkor?

Cikk a 2009.július 8-14. számban jelent meg.   Gépelte: Hatni